Gyerekkorom óta
az írással szerettem
volna foglalkozni.
Immár évek óta ezt teszem.
Ki vagyok én?
Az egyszerű válasz: Zódorné Bodrogi Brigitta vagyok, 33 éves, a Pázmányon diplomáztam, utána 9 évig dolgoztam a szakmámban, marketing- és reklámügynökségeknél. A komplexebb válasz: gyerekkorom óta az írással szerettem volna foglalkozni. Aztán a marketing irányába húzott a szívem, hiszen rájöttem, itt is kell írni, változatos, izgalmas, élő szövegeket. Az ügynökségeknél, ahova elszegődtem, pedig rájöttek arra, hogy olyan személyiség vagyok, akit (idézem) “kár bedugni négy fal közé”, így account manager lettem, majd account director. De rájöttem valamire: hiába az előrelépések, ha az ember másra vágyik. Másodállásként szövegírást vállaltam, ahol rendkívül elégedettek voltak velem; szerettek volna magukhoz csábítani, de az akkori helyzetemben nem engedhettem meg magamnak a váltást. 2019 végén viszont döntöttem – ideje, hogy megéljem végre az álmaimat, és azzal foglalkozzak, amire hivatott vagyok a kezdetektől: a szövegírással.
Mit tudok adni?
Maximalizmust, precizitást, makulátlan helyesírást. Kilenc évnyi ügynökségi tapasztalatot – ismerem a folyamatokat, a márkaépítést, a stratégia mentén történő holisztikus gondolkodást, a különböző célcsoportok megszólítását. Írtam már sajtóközleményeket, Facebook és Instagram posztokat, hírleveleket, blogcikkeket és szakcikkeket mindenféle témában (sőt, boomerségem ide vagy oda, még TikTok tartalmi koncepcióikon is ötleteltem már). Ezek mellett magabiztosan állíthatom: a szépérzékem is a helyén van, így szívesen készítek kreatív anyagot is az írásaim mellé, ha szükséged van rá.
Mit szeretnék cserébe?
Olyan ügyfeleket, akikkel öröm együtt dolgozni. Akikkel közös az értékrendünk, harmonikus kapcsolatot tudunk kialakítani, és akár tanulni is tudunk egymástól, hosszú vagy csak rövid távon. Azt szeretném, hogy a munkámat valódi hivatássá avanzsáljam a megfelelő partnerekkel: egy szívből jövő win-win helyzetet.
Ha szövegre van szükséged, szólj nekem!
“Az írás a legelképesztőbb kaland, a szabadság olyan foka, amihez hasonlót semmi sem ad. Másfelől kemény munka. Kitartást, éberséget és fegyelmet kíván. Ha nem élvezném az írást, ha már nem volna benne új tudás, kaland, tett és vágy, akkor hagynám a fenébe, és a továbbiakban csak fákat ültetnék.”
— Centauri